...............................................................................................................................
Szociális viselkedés
...............................................................................................................................

  A ló társas lény. A vadlovak mindig csapatokban vagy - egy ménből és több kancából álló - kis csoportokban élnek. Még a háziasított álllatok is erre az életformára törekszenek. Majdnem minden lónak szüksége van fajtársaiból álló társaságra, és boldogtalanok, ha egyedül, más lovak látótávolságán kívül tartózkodank a legelőn, vagy állnak a bokszban.

Kirugás:
  Minden ló, ha hátulról támadják meg, önvédelemből kirúg. Az egymással küzdő lovak az elülső és a hátulsó lábakkal is rugdalják egymást. Az egresszív lovak hátrálva közelednek a fajtársaikhoz, hogy megrúghassák őket. Sok ló akkor is kirúg, ha érzékeny testrészeit tisztogatják, ha a nyereghevederét túl sebtében húzzák meg, vagy ha megijed.

Harapás:
  A vadlovak akkor harapnak, ha fensőbbségüket akarják bizonyítani, vagy ha agresszívnak. A házilónál ez nem engethető meg. Olykor a ló harapással reagál arra, ha rosszul bánnak vele, vagy ha rosszkedvű, fájdalmát akarja kimutatni. De a harapás gyakran csak túlreagálás, amelyet korrigálni kell, mielőtt rossz szokássá fajul. A kiegyensúlyozott ló nem harap.

Könnyű felizgulás:
  Ha egy ló a csapatban izgalomba jön, körbeszaladgál, fel-felhorkant, bokkol, rugdalózik, izgalma a többi állatra is átragad. A felizgult lovak magasan tartják a fejüket. Nyakuk felfelé mered, fülük mozog, ottlikaik kitágulnak. Némelyik állat a fejét rázza, horkant, kapál a patájával, feltartott farokkal vadul körbevágtázik, és az egész csapatot izgalomba hozza.

- Vissza -